Jó pár évvel ezelőtt egy megbízás kapcsán együtt kellet működnöm egy közepes vállalat marketing managerével. A feladatom a vállakozás újrapozícionálásának céljából kialakítandó arculat elkészítésének felügyelete volt.

Három, korrektnek mondható arculati terv mellett beérkezett a kiírt pályázatra egy negyedik is, melyet jóval erősebbnek éreztem a másik háromnál, a kivitelezése viszont 20%-kal megemelte volna az arculat kialakításának egyszeri(!) költségét. A marketinges mihelyt ezt megtudta, csípőből ennyit mondott: “parasztnak sajtot?”. Értsd: hülyék a fogyasztók, nincs ízlésük, ugyanolyan jó lesz nekik az olcsóbb változat is.

Engem személy szerint felháborít, ha taplónak néznek mint fogyasztót, márpedig napi szinten szembesülök ezzel ócska honlapok, igénytelen reklámanyagok, randa termékcsomagolások, kommunikációnak csúfolt böffenetek révén.

Rövid anekdota: egy ismert művészettörténészt megkérdezett egy gazdag, ám műveletlen önjelölt műkincsgyűjtő: "Ön honnan tudja ilyen bizonyossággal megmondani, hogy egy festmény értékes-e? " A válasz: "Fiam, ha majd tüzetesen végignézett 1 millió festményt, Ön is meg fogja tudni mondani."

Ennek annyi köze van a mai témához, hogy egy cég vizuális kommunikációja szintén design ugyebár. Ahhoz, hogy megítéljük, egy logó, weblap design, cégarculat jó-e vagy nem, nem szükséges grafikai végzettség, viszont a vájt szem elengedhetetlen. Könnyebb dolgunk lenne, ha egy vizuálisan igényes világba születtünk volna bele, és évtizedekig nem csupán a Közért-neon villogott volna fejünk felett az utcán.